„A témával való foglalkozás közben élményként hatott rám annak felismerése, mennyire fontos személyek vagyunk mi tanulóink szemében, mennyivel többet jelentünk számukra – akár pozitív, akár negatív irányban – annál, amit erről mi magunk gondolunk, annál, amit a külső jelek vallanak. Erényeink és hibáink – köztük olyanok, amelyeket magunk számon sem tartunk – nagyra nőnek az ő szemükben, tág teret foglalnak el érzékenyen reagáló, igazságszerető lelkükben. Sokkal inkább hatnak rájuk, mintsem gondolni mernők azokban a fáradt perceinkben, amikor úgy érezzük: munkánk csak borsónak falra hányása… Csak ha belelátunk az ifjúság tanárai személye köré épült érzelemvilágának kiterjedésébe és mélységébe, csak akkor döbbenünk rá, mekkora – a táltosokéhoz hasonlítható – építő és romboló, gyógyító és ártó hatalom adatott a kezünkbe akarva-akaratlan.” – írta Solymár János tanár 1963-ban.
Iskolánk történetének másfél évszázada alatt több mint félezer pedagógus oktatta diákjainkat. Természetesen sokféle tanár fordult meg iskolánkban, de bizton állíthatjuk, hogy mindegyik megtette a maximumot azért, hogy tanulóink sikeresek legyenek az életben. Természetesnek tartjuk azt is, hogy minden tanár és minden csoport között másféle „kémia” működik, de iskolánk szellemiségéhez alapvetően hozzátartozik, hogy hisszük, igazi eredményt csak a tanár-diák együttműködés hozhat.