Köszönjük kórusunknak ezt a sokéves hagyományt, hogy idén is koncerttel búcsúztathattuk az évet. A több mint kétszáz vendég között nyugdíjasainkat is köszönthettük és az együtt éneklés örömét a kórussal együtt élvezhettük.
Biró Marci 12.F bejegyzése a koncertről
Valami dolog mindig van, a kórus sosem pihen. De egy ilyen nagy projekt után, mint egy külföldi út mégis nehezebben szerveződik össze egy fellépés. „Akkor majd csinálunk egy kisebb, családiasabb koncertet!” – gondolta Lánczky tanárnő. Ezért a megszokott és bejáratot tornacsarnokot az utolsó nap sportolók birtokolhatták, mi pedig karácsonyfástul, mécsesestül, lámpástul a dísztermet vettük be péntek délutánra.
Most jönne az a rész, hogy: „Egy laza beéneklés és próba után..,”. Hát nem, sokat készültünk, még ott előtte is, gyűrtük a dalokat, nyűttük a dalokat, mert nincs kis koncert, csak kis… Mielőtt a közönség megjött kicsit ünnepeltünk magunk között, és a változatosság kedvéért énekeltünk. Annak ellenére, hogy a szokásosnál is kevésbé hirdettük meg az eseményt, a díszterem megtelt. Énekeltünk a közönség előtt, mögött, között egyet, majd felálltunk a színpadra. Nem énekeltünk kifejezetten karácsonyi dalokat, a hangulat megteremtése – véleményem szerint – mégis sikerült. Ebben segítségünkre voltak a szóló produkciók is: Varga Berta és népdalcsokra, amivel még sokadik karácsonyi koncertes fellépésén is meg tudta döbbenteni a közönséget; Végh Bálint és Fülöp Dani duója, akik szintén nem először álltak az Eötvös színpadán együtt; Kerekes Balázs gitárjátékát nem csak tapssal, hanem rózsával is megjutalmazta egy hölgy; végül Fülöp Dani egyedül is játszott, ismét nem kis sikert aratva. A záróbeszédek után a közönséggel együtt énekelve hagytuk el a termet. Igazgató úr köszönetképpen a már megszokott kürtőskaláccsal „lepte meg” a fellépőket, amire elég mohón vetettük rá magunkat (nem hiába ez az ajándék minden évben, idáig – finoman szólva – nem érkezett rá panasz).
Az ünneplés számunkra nem csak a karácsonyról, de a mögöttünk álló évről is szólt. Rengeteg fellépésen vagyunk túl, még Lánczky tanárnő is alig tudta mindet felsorolni. Ünnepeltünk – sok új taggal, sok új élménnyel a hátunk mögött, és persze a kürtőskaláccsal!
