Március 26-27-én a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége szervezésében lezajlott Éneklő Ifjúság hangversenyen arany diplomát szerzett iskolánk kórusa. A bejegyzésben Biró Marci beszéli el az élményét a megmérettetésről.
Gratulálunk Lánczky Edit tanárnőnek és az „aranyszemeknek„!
A fellépésről készült VIDEO ITT!
Természetesen nincs komolytalan fellépés. De vannak olyan események, amikre egy picit többet kell készülni. Ilyen például a minősítő verseny, ahol egy szakmai zsűri megítéli, hogy hol tartunk éppen. Ilyenkor a próbafolyamat egy picit feszültebb és a megszokottnál is intenzívebb. Általában nem ezek a kedvenc fellépéseink, de ezek is elemi részét képezik a kórusos létnek. És végül az idei minősítő valahogy mégis másképp sikerült.
Három másik kórussal énekeltünk együtt a Fazekasban azon az ominózus délutánon. Természetesen előtte jól felmértük őket, megállapítottuk, hogy az Árpád Gimnázium kórusának a nyakkendője ugyanolyan, mint a miénk, ez kicsit segített feljebb tüzelni a félig komolyan vett versenyszellemet. (Habár Év Kórusát hirdetnek, gyakorlatilag itt nem egymással versenyezünk.) Miután meghallgattuk az első két kórust, „kisurrantunk” (már amennyire közel negyven fő surranni tud), hogy a folyosón készüljünk fel. Ez a fajta készülés nem annyira szakmai, mint inkább közösségi. Játszunk egy kicsit, és egymásra hangolódunk, hogy jó kórus módjára egyként tudjunk létezni a színpadon. És ez igen jól sikerült. 
Habár – mint azt már mondtam – az ilyen szintű megmérettetések komoly fegyelmet és jelenlétet igényelnek, ez nem ment a hangulatunk rovására. Együtt énekelni, népdalokkal csúfolódni, kis Jézust altatni, és számunkra már érthetetlen magyar tájszavakat énekelni elfelejtette a kórussal a környezetet és a helyzetet. Az én szememben ez sokkal inkább mutatta, hogy hol tartunk most. Arany minősítést kaptunk, a többi kórus lelkendezett, a zsűri még építő jellegű kritikát sem tudott megfogalmazni, és habár ezek borzasztó fontos dolgok, nekem mégis az volt a legkiemelkedőbb, hogy már bármilyen körülmények között élvezzük azt, amit együtt csinálunk. És mi az éneklés lényege, ha nem ez?