név: gróf Batthyány Lajos
született: 1807. február 10-én
feleség: Zichy Antónia, házasság éve: 1834
gyermekek: Antónia, Emmanuela, Ilona, Ákos, Elemér
elhunyt: 1849. október hatodikán hajnalban
Pest Újépület, 1849. október 5. este fél 10
Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak.
Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem.
Viam meam persecutus sum, [3] ezért ölnek meg engem.
Batthyány Lajos születésének évében szülei elválnak, ami a korban teljesen
szokatlan volt.
Anyjánál marad, aki nem igazán törődik vele, a nevelőkkel taníttatja az akaratos,
nehezen kezelhető fiút.
Bécsben jár bentlakásos intézetbe
Jogi akadémiát végez.
19 évesen katonatisztnek áll, meglehetősen könnyelmű életet él, adósságokat
halmoz fel. Szenvedélyes vadász és lovas.
24 évesen kezd el magyarul tanulni.
1830-ban vesz rész első országgyűlésén, mint a főrendiház tagja.
Felesége bíztatja komolyabb politikai szerepvállalásra.
1839-beindítja vállalkozását, cukorgyárat alapít.
Ebben az évben lesz a főrendiház ellenzéki vezére.
A negyvenes években az egész magyarországi ellenzék vezető alakjává válik, ő lesz
a sokféle ellenzéki csoportot összefogó az Ellenzéki Párt első elnöke
Tagja a reformköveteléseket Bécsbe vivő küldöttségnek.
Az uralkodó 1848-ban megbízza az első felelős kormány megalakításával, melybe
minden ellenzéki irányzat képviselőjét igyekszik bevonni.
Ő dolgoztatja ki az áprilisi törvényeket.
Szervezi a hadsereget és a Nemzetőrséget.
Jellasics támadása után lemond a miniszterelnökségről, majd visszaveszi.
Az uralkodó nem fogadja el a kormányát, megbízatását érvényteleníti.
Batthyány próbál tárgyalni, majd ennek sikertelensége után október 2-án lemond.
Bár ezután közkatonaként részt vesz a harcokban, politikusként nem támogatja a
szabadságharcot, megegyezést akar az udvarral.
Az országgyűlés követeként utazik Pestre, itt a Károlyi palotában elfogják.
Több börtönbe is átszállítják, közben többször próbálják kiszabadítani, amit ő
visszautasít.
Mindvégig ragaszkodik ahhoz, hogy minden cselekedet törvényes volt, ezért bíróság
előtt szeretné tisztázni magát.
Pere kimondott koncepciós per, koholt vádakkal, hiszen Magyarország csak
Batthyány lemondása után számított a királyi rendelet alapján lázadó országnak.
Egyedül őt vonják felelősségre a korábbi tetteiért.
Először csak börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélik, majd ezt
változtatják kötél általi halálra.
Batthyány a következőket mondja a bíróságnak: „Hazámért és meggyőződésemért
mindenkor kész vagyok meghalni, s kegyelmet senkitől sem koldulok, de szigorú
igazságot követelek. A haditörvényszék eljárását, mely védelmemre módot se
nyújtott, igazságosnak el nem ismerhetem. Így meggyilkolhatnak, de el nem
ítélhetnek.”
Felesége utolsó látogatásakor egy parányi tőrt csempész be hozzá a börtönbe, ezzel
súlyos sérüléseket ejt a nyakán, hogy ne akaszthassák fel, mint egy bűnözőt.
A kivégzés parancsnoka a golyó általi halál mellett dönt, s Batthyányt a sebesülései
miatt úgy kell odatámogatni a kivégzőosztag elé.
Az osztag előtti utolsó szavai a következők: Éljen a haza! Rajta vadászok!
Jeltelen sírba akarják temetni, de végül is a Ferencesek templomába lopják ki, ahol
jelöletlen kriptába teszi a testet.
1870-ben történik meg az újratemetése, amikor a Fiumei úti sírkertben egy egyszerű
sírba temetik.
A Pesti Hírlap 1872-ben gyűjtést kezdeményez a méltó sírhely kialakítására, ekkor
épül fel a mauzóleum.
1849. október 5. este fél 10
Azt a gonosz gyalázatot, amelyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a
célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! [6] És még egyszer a
búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a
Te neved az ajkamon! Viszontlátásra!
Lajosod.