Kovács András Ferenc: ANGYALFIA, SENKI LÁNYA
(Karácsonyi szekvencia)
Áll az apa keservében
Játszadozva, mintha régen,
Gyermekként a fa alatt.
Mintha tán csodára várna –
Bár egy angyal árva szárnya
Sem suhintja a falat.
Mintha volnék, mintha várnék,
Míg a gömbön ring az árnyék,
S elkereng a mennyezet.
Gyertyák glóriája reszket:
Bölcsek engem nem kerestek,
Erre csillag nem vezet.
Jöjj, karácsony, légy te vendég!
Légy, miképpen megjelenték
Pásztorok s a mágusok!
Légy vigasz, örökre játék!
Lágy viasz körömre ráég…
Hó ha hull – csak sárlucsok.
Hány szerettem, mennyi vendég
Jött el ünnepelni, szent ég,
Éji jégen énekelt!
Tapsikolt Krisztinka lányom –
Körben forgott, mint karácsony,
Míg az évek fénye telt.
Jaj, karácsony, térj be reggel,
Végre víg vendégsereggel,
Hozd el újra gyermekem!
Játsszon itt Krisztinka, Fanni –
Tudjak egy kicsit kacagni,
Lépjen angyal lelkemen.
Mintha várnék, mintha volnék
Csillagától megrabolt ég,
Rezzenékeny, tiszta táj.
Mintha másnak sorsa lennék:
Önmagamba szálló vendég,
Tűnt öröm, mely visszafáj.
Áll az apa bánatában,
Csillagszóró éjszakában,
Vár, görnyed a fa alatt…
Nem jön angyal, senki lánya –
Isten súlya, űr magánya
Roppantgatja a sarat.