Diákközösségek

„Nem kényszerített munkára egyesültünk. Áthágjuk a tanítás szűk határát és rálépünk arra a térre, hol egyéniségünket, tudásunkat legjobban érvényesíthetjük. Nem tanár és tanítvány áll itt egymással szemben:  itt mindenki szabadon dolgozhat, mert bírói is olyanok mint ő maga. Hogy a munka kedves és édes legyen és hogy valami gyümölcsét lássuk, össze kell tartanunk és a baráti viszony szoros kötelékének kell összefűznie bennünket.” – mondta az önképzőkör tanárelnöke 1903-as nyitóbeszédében.

Iskolai diákéletünk színességére mindig is büszkék voltunk, hiszen a kezdetektől fogva fontosnak tartotta iskolánk ezeket. Nemcsak a tanításban voltunk kíváncsiak tanulóink tehetségére, hanem az egyéb tevékenységeikben is.